Szabadság! Átok a neved!
Magadat így hí’ni hogy mered?
Árbóc nélkül lengedezni, kósza szélnek útban lenni?
Ezt jelenti a neved?
Gyökér nélkül utat róni, korlátlanul élvezkedni
Miért élvezet?
Ki vágyik rád, gúzsba kötve börtönében
Remeg nagyokat nyögve, érted kiállt.
Kinek megvagy? Magad lettél
a vákuumba zárt rabság.
Magányosan repül, ki szabadon száll.
Vele menni nem tud senki, kire valahol otthon vár.
Szabadság!
Nem lennél te rossz, tudom én.
Megtanulni veled bánni volna jó.
De hol – kérdem én.
