Rólam

Nem igazán szerettem a gondolatát annak, hogy blogot kezdjek.

Miért?

Mert ma már mindenki blogol. Írni tudók, nem tudók egyaránt ragadnak billentyűzetnek álcázott tollat a ‘hírnév, siker, pénz, csillogás’ reményében, de akad olyan is, akit teljes mértékben a pénzszerzés, vagy a digitális nomád életmód motivált. Nincs ezzel persze semmi baj.

Évődtem sokáig magammal, az egómmal, meg azzal a fantazmagóriámmal, hogy már pedig nekem igenis valami egyedit kellene alkotnom. A blogolás általános ötlete pedig tökéletes ellentéte volt e felfogásomnak. A húrt tudták feszíteni még azon kedves barátaim, akik betaláltak a „miért nem csinálsz vlogot?” kérdéssel. Másodpercek elteltével tudták a nézésemből – na meg a járásomból – , hogy el kell engedni ezt a vlogtémát, de sürgősen.

Aztán nagy nehezen – néhány nagy embertől származó gondolatot ízlelgetvén arra jutottam, hogy kit érdekel a többi, a lényeg, hogy egyedi legyen, nem számít hány blog létezik már, ilyen úgysincs még egy (legalábbis törekszem rá). Ugyebár Anyukám a megmondhatója… életem drámája a „másnak ez…”, „másnak az…” gondolatkör.

Szóval, kínlódások közepette mégis megszületett a „Judiary” personal blog, amely kapcsán a felületet Bodisz segítségével ötöltem/ötöltük ki, a logó – és bevallom, hogy még a név is – Naray Mara művésznéven futó barátnőm kreativitását bizonyítja. Köszi Srácok!

Hogy pár szóban azért rólam is szóljon a „Rólam” című menü: Judit vagyok, eredeti szakmám szerint jogász. Az állatok és állati jogok téma mellett az írás és a beszéd (beszédírás) az igazi mélyről jövő szenvedélyem.

Az ezidáig felhalmozott tapasztalatokból, érzésekből, megélt és meg nem élt helyzetekből inspirálódom, néhol vicces, néhol érzelmes hangnemben festek le egy-egy szituációt, élményt, melyekkel egészen biztos, hogy azonosulni tudnak majd páran.

Úgyhogy itt a lelkem, a gondolataim, a történeteim: a blogom. (?) Szeressétek, vagy utáljátok, nekem mindegy, a lényeg, hogy olvassátok, nevessetek, ha meg úgy van, sírjatok. 🙂

Follow by Email
YouTube
Instagram