(Avagy, bő egy hónap a civilizációban, abból is egy tipikus nap)
Reggel 8:45. Szombat
Most, mikor jelszó módosítással végre bejutottam a Gmail fiókomba, hogy megváltoztassam a Paypall fiókom jelszavát, azért, hogy fizethessek valahogy az utolsó online beszerzendő árucikkért, míg itthon vagyok, és amiből már csak egyetlen egy integet nekem készleten; most, mikor már majdnem elértem a célt, átküzdöttem magam az összes elfelejtett jelszó megváltoztatásán, nyelvkinyújtással nyomatékosított koncentrációval bepötyögtem az sms-ben kapott összes kiba***tt kódot is….
IPIN-t kér.
Úgy meredek a monitorra, mint Andika a papírra, mikor meglátja, hogy egy milliárdér’ mennyit is kell majd szopnia.
Ő sem hiszi el, amit lát.
Hát én sem. Van még kód, ami kitalálható? Amire rá lehet aggatni még egy nevet? Ami még jobban biztosít, mint eddig az összes jelszó és kódegyüttes összesen?
Már tolvajnak sem éri meg lenni manapság, annyi kód van, mire feltöri az összeset, megunja a picsába, azt inkább elmegy dolgozni, vagy megházasodik.
Há’ de, mit lehet tenni….IPINt kér. „Andi, há’ ‘the érthed’ ezt?” IPINth.
Párás szemmel nyitom hát meg az ezredik Google ablakot, és ’guglizok’ rá az IPIN fogalmára.
Azt írják, meg kellett volna változtatni az eredetit (mert olyan is volt ám) 2021. júniusáig, és mivel már október van, ezt már csak ATM automatánál tudom megtenni ennél a helyi banknál.
Reggel 9:55. Szombat
„Kocsiba be, ablakot le, kettesbe be”, és már robogunk is a városban lévő egyetlen ATM automatához. Könnyű volt, mint Andi pénztárcája az ATM előtt, bár lássuk be, neki jóval nehezebb kódot kell „beütnie”, hogy kijöjjön a lóvé. (Na jó, leállok, túl sok utalás, tudom, nem mindenki gyomra bírja).
Mondjuk, azt épp elfelejtették kiírni, hogy előbb a régi, megváltoztatni kívánt IPIN-t kell-e beütnöm, vagy már rögtön az újat? Sebaj, párszor lefagyasztva az ATM-et, végülis sikerült.
Reggel 10:20. Szombat
A megváltoztatott IPIN-t IS felírtam egy cetlire, hogy el ne feledjem. Kódokkal teli cetlikből új házat is építhetnék már.
Hazaérve, az egész vásárlási folyamatot újrakezdve – nyilván –, diadalittasan, könnyed, „misterbíni” lazasággal és arccal pötyögtem be az IPINt is, és az sms-ben kapott, huszadik azonosító kódot is.
És vártam.
„A tranzakció végrehajtását a bank nem engedélyezi.”
Hagyok időt. Aki járt már így, tudja, hogy kell rá idő, megemészteni. Nem szétverni a gépet.
Délelőtt 11:30 Szombat
Kisírt lélekkel battyogtam a laptop üzletbe, mivel okulva korábbi hibáimból az újonnan szervált új-használt laptopomra megvettem egy csomagot, amellyel minden szövegváltoztatást nyomon tudok majd követni, és egyetlen doksim sem fog ezek után remélhetőleg eltűnni.
Az eladó kedvesen mosolyogva fogadott, kérdezte, hogy akkor rátegyük?
Én pedig, mint büszke anya a helyes döntés birtokában csak annyit mondtam: tegyük.
„Jó, akkor kérnék tőled egy 6 karakterből álló jelszót, amivel majd be fogsz tudni lépni minden gépről a fiókodba”
„Rilli?”
Lecsempülő szájjal kitaláltam hát az ezredik jelszómat is, majd remegő kézzel felvéstem ezt is egy ott talált fecnire. Amiről biztos, ami tuti, még egy fotót is készítettem, hogy el ne vesszen.
Az IT-emberek meg most fogják a fejüket: hülye lány, hát miért nem használod mindenhol ugyanazt….
Aztán eszembe jutott a legrosszabb.
„Most akkor az összes olyan oldal, ahova elmentettem a jelszavamat, hogy ne kelljen mindig beütni, repülőtársaságok, online shopok, facebook, a blogom admin jelszava, ezek is mind eltűnnek?”
Eladó:
Délután 12:30 Szombat
Hazaérve aztán gondoltam pótcselekvésként megnézem, megkaptam-e az utolsó fizetésemet a kinti bankszámlámra, gondoltam az majd felvidít:
Előkerestem a D-számomat, és igényeltem egy egyszer használatos jelszót a jelszó applikációból. Ezt követően megadtam a saját jelszavamat is. Utaláshoz pedig kaptam egy jelszót sms-ben.
Este 20:00 Szombat
Filmnézés, Netflix vagy HBO GO. A dilemmát az dönti el, melyiken tudok hamarabb jelszót változtatni.
Bárcsak mentegetés helyett miden jelszót felírtam volna egy cetlire anno. Így most nem kódokból, hanem cetlikből állna az életem.
„Tehetsz akármit, jól tudod, így volt és így marad.” – szól a dal. Milyen igaz.
A közismert magyar dal refrénjének kérdése úgy látszik, bár más jelentéstartalommal, de mindig is aktuális marad: „hány cédula egy élet?”
A különbség az akkor és most között: az legalább személyes volt, mert rajta volt a neved.
„Az utolsó cédula kőből van, vagy fából, ha kevés a pénz.” …
Még.
