„Bánj úgy magaddal, ahogyan egy kutyával! (Bazmeg!)”
Ó!
Hát jó. Valahogy így születhetnek az epic mondatok egy-egy szituációban. Mert hát ez mekkora jelentőségű mondat már!!!
Srácok, nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de hát nálam volt minden is az elmúlt jó pár hónapban:
A bokorban számkirályos kiesős, „nem jöhetsz be nem vagy ótva” német bukováris játéktól kezdve a youtube csatorna, podcast ötleten, egekig magasztaláson keresztül, éles váltással ráfordulva a leszarozására annak, amit csinálok, egyszerűen minden. Ez a pár hónap olyannak hatott, mint 5 év. Őszhajszál mennyiségben is.
Meg ugye itt van az is, hogy külföld, most már ‘vérkomolyan’ letelepednék végre, egyedülálló nőként, de hova, melyik skandináv ország melyik részére, minden csupa bizonytalanság, megszűnt otthoni kapcsolatok, elmagányosodás, hirtelen útvesztés, blablabla.
A siratófalamhoz hozzájön még ráadás gyanánt, hogy itt ez a kibaszott április a maga Halakba érő Vénuszával, ami majd meghozza mindenkinek a szerelmet, mert hogy ilyen bolygóállás aztán mán’ 200 éve nem is volt. Most ezt adjátok össze………
Nem elég azon frusztrálódni, ami tényleg valós probléma, hogy nem látod a fényt az alagút végén, s kurvára egyedül maradtál az alagútban, most még azon is kell, hogy itt ez a vissza nem térő alkalom, én meg itt toporgok bazmeg a küszöbön, mint egy szarógalamb és várom, hogy rám nyisson Gunar vagy Einar, de hát nem nyílik az a kurva ajtó az istennek sem. Csak a főnököm hajolgat be néha a kis kunyhóm ablakán, ilyenkor mindig úgy néz ki, mint a télapó egyik manója, mikor kinyitja belülről az adventi kalendárt.
Szóval Gunar, vagy Einar, feel free to choose….még nem ért ide. Pedig az a kurva Vénusz már pár napja átlépte a Halak jegyét. Kezdek aggódni. 35 éve várom, hogy jöjjön valami magic, és most ránk köszöntött az égi manna ezekben a hónapokban, én meg Levajok city magányos békéjében dohosodom. Ezt is csak azért, mert meg akartam nézni a világ egyik leghíresebb kutyaszánversenyét.
Hát ki a picsa tudta akkor, hogy az a kibaszott Vénusz pont abban a két hónapban ténfereg át a Halak jegyébe, amikor önkéntesen vállalt magányomat töltöm???
Bár tény, volt egy potenciális lehetőség a verseny alatt, de az egyébként is március volt, szóval a Vénusz még biztos nem tudott elég ráhatást gyakorolni, ezért nem lett belőle semmi – még….meg hát, a srác úgy elviharzott köszönés nélkül, hogy rendesen bekönnyeztem a menetszéltől.
Egyedülálló, kissé reményvesztett nők ezrei remegnek most otthon összegörnyedve a sarokban, mert nem tudják egyszerűen feldolgozni ezt a csodával határos, soha vissza nem térő, égi alkalmat. Félnek, hogy lemaradnak, rosszul éltek eddig, ezért nem érkezik a csoda.
Már március végétől ezen feszült, frusztrálódott minden önfejlesztő. „Majd most, majd most aztán jó lesz. Eddig önfejlesztettem bazzeg, nekem jónak kell lennie!”
Há’ bazmeeeeg. Április hetedike van.
Nem lett jobb.
Éppen ezért úgy éreztem, hogy most van az a pont, hogy vissza kell térnem a legkedvencebb pszichológusomhoz. Itt jegyezném meg, nem szégyen segítséget kérni, ha úgy érzitek, valamiben megakadtatok, valami most nem oké. Minden embernek szüksége volna rá, hiszen a lélek is gondozásra szorul.
Elővezettem hát nagy szívfájdalmaimat – ahogy öregszem, egyre inkább tudok róluk, és a bukásaimról könnyek nélkül beszélni, hát nem pazar dolog ez?!
Szó szót követett, majd egyszercsak…
BÁNJ ÚGY MAGADDAL, MINT EGY KUTYÁVAL, BAZMEG! – ez annyira autentikus volt abban a pillanatban, hogy muszáj ide tennem ezt a csúnya szót is, mert ez tette olyan spontánná az egészet. (És nem. Nem Csernus doki az. Annyira azért még nem szaladt meg a szekér….)
„Hát eljössz számtalan helyről, mert nem jól bánnak a kutyákkal, de mihelyt átléped az otthonod küszöbét, elkezded magadat ostorozni és bántani????”
Well, to be honest…. THIS IS SO TRUE!
Ugye, milyen evidens?
Nyilván ezt a mondatot azért mondta, mert ismer. Tudja, mit jelentenek nekem az állatok, főleg a kutyák. Tudja, hogy egy kutyáért bármit megtennék, ők állnak hozzám ezen a világon a legközelebb – és tényleg. Szóval arra próbált ezzel utalni, hogy hagyjam már a faszba az önostorozást, inkább tekintsem a kis belső Juditkát egy kutyának, és akkor talán kedvesebb leszek magamhoz. Szóval azt a tiszta szeretetet, ami hozzájuk fűz, és megnyilvánul a velük való viszonyomban, kellene valahogy átültetnem magamba magam felé.
Csak én gondolom úgy, hogy ez a mondat valójában egy korszakalkotó gondolat? Egy sémaváltás kezdete?
Ráfűzzem a jelenlegi asztrológiai együttállásra?
„Úgy bántak vele, mint egy kutyával”. – szól a mondat, csak pejoratív értelemben. Mert ez a régi korok mondása. Régről ered. A mostani világban ez már nem feltétlenül lenne negatív értelmű: mindennapos cirógatások, kaja, pia, játékok, alvás, hovatovább ruhák, csecsebecsék, minden szar. Kiccsalád szeme fénye.
Ugye-ugye, ideje sémát váltani? Hát tudtam én, hogy a Halakba érő Vénusz meg Jupiterfiszemfaszom mindenhonnan csak megvilágosodást csepegtet majd!
Szóval. Íme átnyújtom Nektek szeretettel kedvenc pszichológusom zanzásított tanácsát, szerényen – a bankszámlaszámomat lábjegyzetben1 találjátok, öccá’ lesz, köszi!
BÁNJ ÚGY SAJÁT MAGADDAL, MINT EGY KUTYÁVAL! Kevésbé pátoszosan:
Hát legyél már TE saját magad szeme fénye, baszki!
(Akkor is, ha egyébként genyó vagy a kutyákkal, mert akkor megérdemled.)
- A Vénusz elmehet szép csendben a picsába – 12345674 – 00000000 OTP
