„A szabadság nem más, mint az, hogy hatalmunk van önmagunk felett”
Hugo Grotius
Hát gyerekek! Tudjátok mi van?
Egy kibaszott nagy Darts táblával -nem a seggemen, azért akkora még nincs, de a hátamon futok, mint egy Tini Ninja keresztül kasul a világban, mert szkafanderbe öltözött, pályát tévesztett űrhajósok loholnak a nyakamban egy injekciós tűvel.
Sárga csillagot azért nem írok, mert durva volna, az érzékenyebb lelkűek biztosan felháborodnának a hasonlaton. Hogy miért kell sárga csillag a felháborodás kiprovokálásához, az már jó kérdés.
Mert azon már nem háborog a „Szívem”, hogy egészséges, egyébként normálisan élő embereket diszkriminálnak, tettek ellenséggé és földönfutóvá gyakorlatilag egy hónap alatt se. Az még belefér.
De a sárga csillagos hasonlat Csillagom Virágomnak, az már karcolja az érzékenységét.
Na jól van, hagyjuk a csillagokat. Minek nekünk csillag, ha van GÉ! 1G, 2G, 3G.
1G elment vadászni, 2G lelőtte, 3G mind megette.
Szóval az egészséges (gesund) elment élni az életét, de akkor jöttek az oltottak és a gyógyultak (geimpft, genesen), és megették. Így lettek ők háromgék. És még rímel is, parádé.
Vagy lehetne úgy, hogy az egészséges elment élni az életét, de akkor jött a genetisch geschert (genetikailag paraszt/buta) politikus, és megette. Aztán kiszarta. Így lett az egészségesből 3G: geimpft, genesen, getestet – oltott, gyógyult, tesztelt.
Nem tudom, miért nem gondolt még senki arra a tényre, hogy a nők már alapból 2G-nek kellene, hogy számítsanak a G-pont miatt, de hagyjuk…
Egyébként kijönne a 4G is: geimpft, genesen, getestet und geboostert (oltott, gyógyult, tesztelt és boostert kapott). No de távol álljon tőlem, hogy ötleteket adjak mán’.
Na.
Máig nem értvén, hogyan kerülhette el a normál gondolkodók figyelmét, hogy a gesund is Gé-vel kezdődik. Szóval, ha 1G lenne, akkor mindenhova bemehetnék!?
De nyilván minden szabályozás csakis értünk, egészségesekért van. Minket kívánnak ezzel megvédeni.
Minek ide ellenség, ha ilyen jóarcú barátaink vannak, nem?
Újrakezdeni amúgy is mindig kurva nehéz, há’ de így, GÉ nélkül???? Érted, az ABC-nek van még csomó betűje, van JÉ-m, meg E-m, még DÉ-m is van, de ezek bazzeg pont a GÉ-t kérik.
„Akkor most kérnék egy GÉ-t” …. Mint a zenesuliban. Kérhetne Á-t is. De ő Gé-t kér.
Hangvillát is adok hozzá, várj, az lemaradt.
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy az amúgy is baromi nehéz beilleszkedési folyamatot még csak el sem tudom kezdeni, mert az életem a GÉ-k körül fog forogni. Úgy érzem magam, mint egy atommag, ezek a hülye GÉ-k meg csak itt elektronként keringenek körülöttem. Rendes GÉ felhő ez már. Lassan már meg is hasadok. Ki gondolta volna, hogy egyszer még nem az 5G internet miatt fogunk ennyit GÉZNI?
De, ami még a GÉ-nél is rosszabb… kitört egy járvány, a neve: emberi stupiditás.
Egyébként ez a kurva GÉ tudhat valamit, mert elszívja a több évtizede uralkodó szabadságot, s vele együtt azokat az évszázados küzdelem árán kisajtolt szabadságjogokat, melyek az életet élhetővé, sőt élvezhetővé és könnyedebbé tették, mint egykoron volt. Nőknek, feketéknek, cigányoknak, zsidóknak, keleti blokkba tartozóknak, mindenkinek. És nem csak az én életemből tűnt el csettintésre a levegő, hanem mindannyiunkéból. Eddig a zsidózás meg cigányozás számított csúnyának, eztán majd a „Gézés” fog.
Jogok helyett itt már annyi GÉ van ember, mint ahány csillag nincs az égen. Csendben, halkan, hogy senki se hallja megjegyzem, hogy a „getötet” (meggyilkolt) is GÉ. Sőt. Az a jó a német nyelvben, hogy mindenre van egy GÉ.
Sőt, még az országnév is GÉ-vel kezdődik. Lehetne GÉLAND. Egyszer volt egy La-La Land, most meg lenne GÉLAND. Tudnék még durvábbat is mondani, hogy mit is csinál a GÉ, de az már tényleg nagyon csunyus volna. (Mert a munkának már leáldozóban, hiába értékelték olyan nagyra akkoriban.) …
Na, de leakadok már.
Mert azért a GÉ-nél mégis csak fontosabb, hogy miközben a német nyelvterületeken élő emberek több, mint fele (köztük én sem) nem mehet be boltokba, nem szállhat fel, vagy csak teszttel tömegközlekedésre, ki van tiltva a kulturális életből, teszt nélkül nem intézhet hivatalos ügyeket; csak megemlékeztünk egy Martin Luther Kingről, és egy holokauszt emléknapról, na. Így kell ezt.
Aztán, miután néma egyperces csenddel adóztunk az emberi jogok oltárán, visszamentem dolgozni, és hát…
„Ne menj közel a turistacsoporthoz, maradj tőlük távol, de a legjobb volna, ha fel mennél a szobádba, mert ha jön a rendőrség, megbüntet minket, mert itt vagy.” – szólt az utasítás legújabb német munkahelyemen.
Hát, következő héten már Ulmban voltam, kutyázás ide, vagy oda.
De aztán, ahogy régiót váltottam, ezek a kurva GÉ-k úgy tapadnak te, mint a legyek. Jöttek velem. Most már Ulmban sem vehetek ruhát. Ojé, khm, bocsánat. De. Másfél hete már vehetek, mert a bíróság kimondta, hogy a ruha is létszükséglet, így most már szabad. (Elgondolkodtató, hogy nem az alapjogsértést mondják ki, bár tény, az ítéletet nem olvastam, így csak saccolok…)
Ez azért jóhír, mert most már nem kell meztelenül rohangálnom a városban – bár tény, itt még lehet rohangálni, nem úgy, mint „Osztrákiában”. Most már ruhában nem ihatok meg egy kávét, nem ehetek meg egy sütit, vagy egy mekis menüt. Nem tudok ismerősökkel programokat szervezni, csak sétálni, mert ki vagyok tiltva mindenhonnan. S ha elromlik egy műszaki cikk a lakásban, jó, ha kéznél van egy oltott cimbi, aki vesz neked egyet.
Ha végig sétálok az üzletekkel zsúfolt főutcán, már a bejárati ajtó előtt ott a stop tábla: ide sem mehetek be. Csak oltott vagy gyógyult lépheti át a küszöböt. Azok is csak egy FFP2 maszkban, no meg egy negatív tesztet felmutatva.
Én bazmeg rájuk adnám a fehér szkafandert is. Ha már német precizitás, vigyük már végig, hát mégiscsak járvány van. Sőt. Fertőtlenítő kapukat mindenhova.
De úgy látszik, a járvány is diszkriminál. Hiába, tőlünk, emberektől tanulta el, biztos hozzátapadt a tüdőnkben, amilyen okos felismerte az emberiség „legjobb” tulajdonságát és magáévá tette: míg Neu-Ulmban már lehetett ruházati cikkeket vásárolni a törvényen kívülieknek is, addig Ulmban – mivel más tartományhoz tartozik – még nem! Há’ most ezt add össze.
Mindenki nyugodjék azonban le!
Vágott virág szerencsére mindenhol mindenkor mindenki számára elérhető volt és lesz is.
Hiába na, valamit csak tenni kell a sírra már.
A legdurvábbnak mégis azt tartom, hogy gondolkodás nélkül vágják rá értelmiségi, magas pozícióban dolgozók és átlagos képességekkel rendelkező emberek is, sőt, barátok, jó ismerősök, hogy, ha nem oltatok, akkor viseljem is el a következményeket, mert nem vállalok részt az embertársaim iránti felelősségviselésből. Sőt, helyes, ha betegség esetén nem kapok ágyat, helyes, ha az oltottat részesítik helyettem ágyban és ellátásban.
Kicsit komolyra fordítva, bár már tényleg nehéz.
HÁT NORMÁLISAK VAGYTOK TI, HOGY ILYENEKET MERTEK KIEJTENI A SZÁTOKON?
Egyáltalán mióta tartozik bárkire is az orvoson kívül az én egészségi állapotom, adatom? Mióta van köze a buszsofőrnek, a portásbának, NEKED ahhoz, hogy én mit csinálok a testemmel. Mióta van közöd NEKED ahhoz, hogy én hogy döntöttem?
Gyerekek, én tényleg minden véleményt meghallgatok, meg próbálok elfogadni, na de a lófasznak elértük mán azt a végét ölég régen.
A minap egy öreg néni sikkantott fel az élelmiszerboltban, mert szerinte nem tartottam be a másfél méter távolságot, hogy „Duuu, Abstand halten!” (Te, tarts távolságot!) Majd látványosan előrébb húzódott, így immáron 3 méter volt köztünk.
Úgy gondoltam, van még a néniben pár kilométer, így köhögtem egy jó nagyot. Elég fürge volt.
Félreértés ne essék (bár fog, tudom), de felőlem aztán oltasson, aki fél, aki akar, aki hisz benne. Nem az én dolgom, nem tartozik rám az embertársaim egészségügyi állapotáról való saját egyéni döntésük megítélése. Az egészségügyi adatok számomra még mindig szenzitív adatok. Leszarom milyen veszélyhelyzetet hirdetnek éppen fals adatok alapján. Mert én így tanultam. Bár lassan rájövök, hogy minden, amit tanultam, valójában kurva nagy bullshit.
Sőt, még az oltásra kötelezést is hajlandó volnék elfogadni, és azt mondani, rendben van, a társadalomnak nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy én beoltassam magam, mint nekem az én egészségi állapotomról történő önrendelkezésemhez való jogom gyakorlásához. A társadalom érdeke nagyobb súllyal esik latba, lőjétek azt a szart.
„De nem lehetne, hogy úgy általában használjuk is azt a tudásanyagot, amit a tanulmányaink alatt megszerzünk és azt kicsit kombináljuk a logikával és az életszerűséggel?” – üveges nagy bambi szemekkel felfelé pillázva a nagy pornós-titkárnős képzeletbeli szemüvegem mögül kérdezném a jogászoktól, jogtudósoktól, profoktól, akik annyira fessen tudják magukat előadni egy – egy előadáson, hogy már-már ott helyben elélvez az ember, hogy ez a jog milyen szép és milyen ejha.
Csak én nem látok most egyetlen egy legényt sem a gáton???? Bár, ne legyek igazságtalan, azért itt Németországban egyre több öreg prof nyilvánít véleményt. Hál’isten, még nincsen veszve minden…
Mert hát még sincsen az úgy rendjén, hogy egyik nap még vidáman lóbáltad a kis tatyidat a bevásárlóutcában, másik nap meg már csak néztél be az étterem ablakán csorgó nyállal, mint egy kóborkutya.
Vajon mit szólnának hozzá, ha odaülnék az étterem ablaka elé, és csak néznék befelé? Az ott lakomázó oltottakat bizta’ zavarná. De vajon mit tudnának velem csinálni? Hiszen jogszerűen tartózkodom MÉG/MÁR az utcán, és azt, hogy hol és hova nézek MÉG nem tiltották meg.
Hogyan jutottunk el odáig, hogy a társadalmi szolidaritást rajtam kérik számon, aki élt az egészségügyi állapotáról való szabad döntés lehetőségével, ésszerűen mérlegelte a különböző kormányoktól származó információkat, és mindez idáig semmiféle TB szolgáltatást nem vett igénybe, míg az oltott embertársaim nem állnak ki és nem szólalnak fel annak érdekében, hogy az egészséges emberekkel szemben megszűnjön ez a diszkriminatív bánásmód, sőt, elviselik, helyeslik, egy némelyik pedig még ujjal is mutogat rám.
Tuuuudom, nem diszkriminatív a bánásmód, mert választott viselkedés következménye, na meg egyébként az összes korlátozás IS jogszerű, sőt bazdmeg, egyenesen ésszerű. Tudom, olvastam anno az összes érvelést. Hogyne. Mindenisaz.
No de mielőtt belemennék bármiféle jogi vitába, hogy a korlátozás ésszerű meg blabla….tudom esélytelen győzni, hiszen a jogban minden is kiforgatható, adok egy kis házi feladatok.
Jó móka, én végig olvasgattam.
Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, Az Európai Unió Alapjogi Chartája, Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya.
Hogy csak a nagyobbakat említsem. El lehet gondolkodni ezeket olvasva, hogy mi miért is történik, s nem árt néha arra is gondolni, hogy amíg mi egymásra mutogatunk, addig valakik ott fent kurva jóízűeket röhögnek rajtunk!
HUMANITY – SHAME ON YOU…. AGAIN!
