Kaito levele

Kedves Időjárás!

Én tényleg nagyon szeretem a telet és a havat, de komolyan. Imádok benne ficánkolni, ugrálni, a gazdival nagyokat játszani, hatalmas sétákat tenni a frissítő, hideg levegőn. Volt, hogy órákig tudtam túrázgatni, miközben a tappancsom alatt ropogott a friss hó az erdő kellős közepén. Nem volt ennél jobb program kerek e világon. Megálltam, beleszimatoltam a levegőbe, és éreztem, hogy élek.

De most sajnos eléggé beteg vagyok. Tudod, nem elég, hogy az egyik kehem miatt a szokásosnál jobban fázom, a másik bajság miatt még le is kopaszodtam….mi tagadás, mellkastól hátrafelé meglehetősen csupasz vagyok. Hidd el, mindennél jobban imádtam volna a mostani mínusz huszat, de így, ilyen állapotban….már nem is olyan nagy élvezet ez az egész. Kimenni így nem igazán tudok, mert irgalmatlanul fázom, annak ellenére, hogy még kabátom is van, képzeld. Bizony.. nagybundájú kutya létemre… ráadásul piros… most mondd meg?! Hát élet ez???

Egész nap bent kell feküdnöm a nagyszobában, mert ott melegebb van, mint a lakás más részében. A gazdi mindig betakargat pihepuha pléddel, mert azt hiszi, csak mert összegömbölyödve mélázom az életem változásain, jobban fázom. Tény, hogy gyakrabban fázom fel, és így hamarabb gyullad be, aminek ilyenkor be kell, de azért takaró…- hát, végülis, ha ez őt megnyugtatja, ám legyen. Ráadásul itt bent ezek állandóan esznek. Nekem meg nem adnak, mondván ilyet nem kaphatok…Jönnek itt ezzel a csipkebogyóporral, meg algával… sörélesztővel…..hülyék ezek én mondom…de jójó, tudom, jót akarnak.

Szóval, ha küldenél egy kis napcsit és meleget, akkor végre PIROS KABÁT NÉLKÜL (???) is ki tudnék menni egy kicsit a friss levegőre, sőt, kint is tudnék maradni csak úgy pőrén, ahogy szoktam. Újra élvezhetném a kert nyújtotta élvezeteket, körbepásztázhatnám a kis birodalmamat, mint régen, mikor még minden rendben volt velem.

De, ami a legfontosabb volna most, tudod, hogy végre tiszta és egészségesebb lehetnék. Ha meleg lenne, kisgazdi lemosná rólam ezt a fekete trutymákot, ami az egész testemet borítja a betegség miatt – gazdiék szerint büdi is vagyok, de ez engem már kevésbé zavar… -, és utána szépen beolajozná a bőrkémet, mert az táplálóan hat – azt mondják legalábbis.

De ezt sajnos, amíg ilyen cudar kint, nem lehet.

Szóval, ha küldenél egy kis meleget – nem kell feltétlenül negyven fok, elég csak pluszba menni – végre ráléphetnék a gyógyulás útjára, és én ezért igazán nagyon hálás lennék!

Gazdiék meg főleg!

Köszi,

Kaito

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé.

Follow by Email
Facebook
Facebook
YouTube
Instagram