Ha elmesélhetném Neked a történetem,
Megértenéd, hogy nem vagy egyedül a gondjaiddal.
Ha elmesélhetném Neked az életem főbb töréseit, stációit,
Megértenéd, hogy az életben mindenki megtörik párszor,
De pont attól lesz szép az egész, hogy törötten is mész tovább.
Ha elmesélhetném Neked a legrejtettebb félelmeimet,
Rájöhetnél, hogy ugyanazokkal a démonokkal küzdünk napról napra.
Ha mesélhetnék Neked az el nem ért álmaimról,
Ha elmesélhetném Neked az elért álmaimat és az azok felett érzett mély csalódásaimat,
Rájöhetnél, hogy a „boldog akarok lenni” nem lehet önmagában életcél.
Mert az út a fontos, és nem a végcél.
Ám mindezt nem tehetem, mert nem értjük egymást, így hallgatok.
A szememmel üzenek csak csendben.
Remélve azt, hogy rám nézve egyszer majd
Bennem ezeket is meglátod.
