A személyes az személyes. Én.
Úgy 14 éves lehettem, mikor a családdal Harkány felé tartottunk, szokásunkhoz híven élénk vitákkal tarkított út volt ez is. Aztán a vita végén, pont, mikor „A nagy zöld épület” előtt haladtunk el Pécsen, apám kimondta…
„Abban viszont nincs semmi meglepő, ha a legerősebb és legellenállóbb ember is elszédül egy váratlan sorsfordulat következtében. A váratlan néha úgy üti főbe az embert, mint a tagló az ökröt. (…) Semmi sem olyan kegyetlen,…
Magabiztosan, élményekkel telve, bizakodva szállok fel a sziget kikötőjéből induló kompra. Már a bőröndöm miatt sem aggódom, amit érkezéskor balfék módjára hagytam a komp alsó szintjén valahova elgurulni… Irány Gjøvik, a farm, és a birkapásztorkodás….
