Álomkép

Keresek egy férfit, kit álmomban láttam,

Átsétált a vásznon, közben meg-megállt,

Átható tekintetével nézte lelkem testemen át.

Amit tudok róla, nem adat- s külcsínhalom.

Érzések pusztán, mik megmaradtak.

Érzem, ahogy a rajtam lévő plusz kilókra fittyet hányva a szemem súgta csodákat kutatja.

Érzem, nem az jár a fejében, hogyan és mit tudna kapni Belőlem,

Azon tűnődik, mit és hogyan tudna adni Nekem.

Érzem, hogy lát, nem csak néz üveges szemmel.

Látja lelkem legrejtettebb zugát, s bátran tűri agyam kavalkádját.

Érzem és tudom: ő nem hisz a „van mááásik”- ban.

Neki nem pótlék vagyok, aki csak néha jó, ha kéznél van.

Szemeivel azt üzeni: kellesz nekem.

Kellesz így, aprón, telten, nagyszájúan, szomorúan vidáman, okosan és agyalósan.

Azt üzeni: értelek.

Értem és tisztelem az életed.

Ezt a Férfit keresem.

S ha majd a vásznon túl is Rá lelek egyszer,

Átható tekintetét felismerem, tudom.

S akkor ott leszünk egymásnak Ő és Én,

Mert akkor már tényleg nem kell más: nekem Ő, Neki pedig én.

Follow by Email
Facebook
Facebook
YouTube
Instagram