A személyes az személyes. Én.
„Abban viszont nincs semmi meglepő, ha a legerősebb és legellenállóbb ember is elszédül egy váratlan sorsfordulat következtében. A váratlan néha úgy üti főbe az embert, mint a tagló az ökröt. (…) Semmi sem olyan kegyetlen,…
Magabiztosan, élményekkel telve, bizakodva szállok fel a sziget kikötőjéből induló kompra. Már a bőröndöm miatt sem aggódom, amit érkezéskor balfék módjára hagytam a komp alsó szintjén valahova elgurulni… Irány Gjøvik, a farm, és a birkapásztorkodás….
Semmi ágán ülök egy dombon. Kezemet fájón mellkasomra szorítom. Úgy fáj odabent az az egy, Mely meghasadt már párszor, de még mindig megy. Fejemet hol leszegem, hol az ég felé fordítom. Szemem lelkemmel egybeolvadva panaszolja,…
